Ráhajlunk az időre!
Kérjük, hogy támogassa céljainkat adójának 1%-nak felajánlásával!
Adószámunk: 19146526-1-03
Ráhajlunk az időre
Emléknyilatkozat a 40 éves olvasótábori kezdeményezésről
A „Tiszta Forrás” nomád nemzedék a XX. századfordulós szellemi elődök példáját követve (Kodály, Bartók és a szecesszió képviselői), a nemzeti ébredés legjobb hagyományait ötvözve, a vándorlásokkal újraélt magyarságélményt is vállalva jutottak el ahhoz a gondolathoz, amit 1972-ben meg is valósítottak Felsőtárkányban.
A közvetlen őszinte beszélgetések, a szabadságélmények és a lelkes együttlétek merőben más viszonyrendszert hoztak létre felnőttek és diákok között. A hidegháborús, a szocialista diktatúra hatásrendszerén kívül álló, népies irodalmi gyökerekkel elinduló táborozások a létező látszatdemokrácia helyett, a valóságos emberi kapcsolatokra, párbeszédre és gondolatokra támaszkodott, korszerű reformpedagógiai elvek felhasználásával nyitott volt a szabad kezdeményezésekre és a tabuk ledöntésére.
A magyar fiatal értelmiség kísérlete újszerű, bátor és ösztönző volt 40 évvel ezelőtt, jól illeszkedett az elnyomott társadalmi ébredés, a szabadságigény polgári törekvései közé. Jellemzően fiatal írók, költők, bölcsészek által képviselt „lélekpendítés” utópiáját, a kötetlen és szabad gondolkozás, alkotás egységében, a nemzeti irodalom és történelem keretei között igyekeztek megvalósítani, változatos és kalandos keretjátékok és táborpedagógiai alapvetések között. Egyszerre volt népfőiskola, cserkészet, demokratikus vitakör, kalandjáték és falukutatás. Szerepet kapott a kreatív drámajáték, színjátszás, honismeret, a hagyományőrző kézművesség, népdalaink és néptáncaink, mítoszaink, nyelvünk, szóval: múltunk, jelenünk és jövőnk.
Ratkó József író, költő így foglalta össze: „Mert látja Isten az egész időt, / jövőt, múltat, jelent egyszerre lát, / lát téged is – halálod eltörölte, / szemében élsz ezredévekig.” (Segítsd a királyt! című dráma, István imája)
Manapság már a második olvasótábori nemzedék leltározza mindhárom időben megjelenő érékeinket, a nemzeti emlékezés és cselekvés érdekében. A 70-80-as évek lázadó értelmiségét, kezdeményező egyéniségeit nem feledhetjük. Fábián Zoltán, Kocsis István, Mózsi Ferenc, Ratkó József, Varga Csaba, Kamarás István, Zombori Ottó, Ordasi Péter, Vasy Géza, Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Cseh Tamás, Deme Tamás, Varga Zoltán. Miként Maróti Istvánt, Arató Antalt vagy Nagy Attilát sem, akik a 80-as években a Hazafias Népfront reformtörekvései közé (Művelt Nép) rejtették és védték a másfélszáz olvasótábort, ezernél is több értelmes fiatal és felnőtt közösségi életét.
A Magyar Garabonciás Szövetség 1989 szeptemberében Nagykállóban alakult meg a második nemzedék vezetésével, azokkal a kiérlelt élménypedagógiai, szellemi törekvésekkel, amelyet a rendszerváltás előképének tekintünk. A Szövetség fontos feladata volt, hogy helyt adjon a gondolattalálkozásoknak, a vándorlásoknak Hazánkban határon innen és túl, mentorképzéseknek, ahol a jövő generációt láttuk el eszközrendszerrel, módszertani útmutatással. Sajnálatos, hogy 1994-től a visszarendeződött, egzisztenciális ellenkultúra a polgári, civil kezdeményezésünk lassú elsorvasztását jelentette (általános jelenséggé vált, pl. cserkészet, honismereti mozgalom stb.). A második nemzedék mögül elfogyott a társadalmi és pénzügyi támogatás és érdeklődés, a népszerűvé és könnyen elérhetővé vált euró-atlanti hatások és a kapitalizálódás háttérbe szorították a közösségi érdekeket és a személyességet. Az önzés és az egyéni érdekek kíméletlen érvényesítése morálisan is megtörte a nemzeti egyetértést és a közjóba vetett bizalmat.
2010 után újra reményteljesen figyeljük a társadalmi közérdeklődés átalakulását, a felelőtlen nemzetgazdasági nyomorból kitörni igyekező erőfeszítéseket, és arra készülünk, hogy a harmadik garabonciás-olvasótáboros nemzedék megújítja erőforrásainkat, és hozzá tud járulni nemzetünk felvirágoztatásához.
Mi készen állunk.
Kiskundorozsma, 2012. november 17.
A nyilatkozatot a Magyar Garabonciás Szövetség Országos Választmányi Gyűlésén egyhangúlag elfogadta.